Nem emlékszem ilyen esős tavaszra Magyarországon, amióta élek (58 éve és 329 napja:). Igaz, nem mindig figyeltem ennyire. Na persze, most, hogy gazdálkodom:)és szabad vagyok végre, egészen másképp működik a világ.
Éjjel megint zuhogott, halk kapirgálásra ébredtem, azt hittem Mióka, mérgesen kinyitottam a kertre nyíló ajtót, a macska gyakran közlekedik éjszaka---de egy nagy barna meleg test kúszott be, Picur, az ír szetter.. de nem ismertem fel rögtön, és hirtelen megijedtem...rögtön le is telepedett az ágy elé, ebből tudtam, hogy már megint itt a vihar..de könyörtelenül kiűztem a nappaliba, nem szeretem a kutyaszagot..gyorsan bekapcsoltam az időkép radart, láttam, nem lesz hoszú, csak heves..hohó még meg semnéztem, beázott-e a tetőtér...aztán már csak a zuhogó esőt hallottam, meg a szüntelen morajlást, a távolodó villámok zaját.
Csodálatosan tiszta, "norvég reggelre " ébredtem, a kertben a frissen nyírt gyepen több helyen magasan állt a víz, a mentetlenről mentett , az árvíz elől átültetett növények viszont a fűzfavesszőkkel bekerített kis új veteményesben a ház előtt fitten és vidáman , nagy reményekre jogosítva nyútogatták felfelé magukat a ragyogó napsütésben, az öreg fűzfatörzsre frissen felvezetett rózsabokor rószaszínű:)--milyen bután hangzik:) virágai vidáman mosolyogtak fel a kék égre..Az öreg pirosfutórósza is kinyílt a diófa alatt, sajátosan megváltozott, a kerek telt piros virágok helyett több részre szakadva, egyéniséget váltva hozott apró fehér virágot és sötétbordó
nemes rózsafejeket, sejtetvén keresztezett őseit...
A korai cseresznyét villámsebesen eltüntette a szomszéd vadszilvabokrot kibérelő verébcsapat, sajnos nem keltem elég korán..persze ők is tudták hajszálpontosan az időpontot, amikor már finom..
A szúnyogokat kicsit megfélemlítette az éjszakai vihar, még nem rendezték támadósoraikat, így a reggeli körséta a kertben kivételesen kellemes volt.
Minden ragyogott a tisztaságtól és kivételesen szerencsésnek éreztem magam,hogy nem vízzel
elöntött szennyes kert vesz körül, mint olyan sok helyen mostanság az áradások miatt....
Éjjel megint zuhogott, halk kapirgálásra ébredtem, azt hittem Mióka, mérgesen kinyitottam a kertre nyíló ajtót, a macska gyakran közlekedik éjszaka---de egy nagy barna meleg test kúszott be, Picur, az ír szetter.. de nem ismertem fel rögtön, és hirtelen megijedtem...rögtön le is telepedett az ágy elé, ebből tudtam, hogy már megint itt a vihar..de könyörtelenül kiűztem a nappaliba, nem szeretem a kutyaszagot..gyorsan bekapcsoltam az időkép radart, láttam, nem lesz hoszú, csak heves..hohó még meg semnéztem, beázott-e a tetőtér...aztán már csak a zuhogó esőt hallottam, meg a szüntelen morajlást, a távolodó villámok zaját.
Csodálatosan tiszta, "norvég reggelre " ébredtem, a kertben a frissen nyírt gyepen több helyen magasan állt a víz, a mentetlenről mentett , az árvíz elől átültetett növények viszont a fűzfavesszőkkel bekerített kis új veteményesben a ház előtt fitten és vidáman , nagy reményekre jogosítva nyútogatták felfelé magukat a ragyogó napsütésben, az öreg fűzfatörzsre frissen felvezetett rózsabokor rószaszínű:)--milyen bután hangzik:) virágai vidáman mosolyogtak fel a kék égre..Az öreg pirosfutórósza is kinyílt a diófa alatt, sajátosan megváltozott, a kerek telt piros virágok helyett több részre szakadva, egyéniséget váltva hozott apró fehér virágot és sötétbordó
nemes rózsafejeket, sejtetvén keresztezett őseit...A korai cseresznyét villámsebesen eltüntette a szomszéd vadszilvabokrot kibérelő verébcsapat, sajnos nem keltem elég korán..persze ők is tudták hajszálpontosan az időpontot, amikor már finom..
A szúnyogokat kicsit megfélemlítette az éjszakai vihar, még nem rendezték támadósoraikat, így a reggeli körséta a kertben kivételesen kellemes volt.
Minden ragyogott a tisztaságtól és kivételesen szerencsésnek éreztem magam,hogy nem vízzel
elöntött szennyes kert vesz körül, mint olyan sok helyen mostanság az áradások miatt....