ott hagytam abba, hogy az egyéni létünk szinte elvesztette a jelentőségét. Bár sokáig élünk, de a hosszú lét többsége csak vegetáció. Ilyen szempontból az ember egyre degeneráltabbá válik, mint egyén. Egyre függőbb, egyre sebezhetőbb, egyre gyávább és hozzá kell szoknia ahhoz, hogy csak sejtje egy nagyobb szervezetnek. Önmagában nem értelmezhető.
Na nyomás fát rakni..nemsokára itt az eső. Élvezzük a létet a meddő filozófizálgatás helyett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése