nagyon hidegek járnak ...de a strand jó a Tiszaligetben, sokkal jobb, mint tavaly, pompás a kinti forró medencében a forró kifolyó alól szemlélni a gyönyörű havas világot és élvezni a tiszta levegőt:), most az uszodák vize is nagyon kellemes
2010. december 29., szerda
hát ez a helyzet marad:) a gázszámla csak nő, nő.:)
és még a kandallóban is fűtünk..ki gondolta volna, hogy a nedvesebb fűzfával jobb fűteni, mint a szárazzal?persze egy kis tölgy sem árt mellé..nem ég el olyan gyorsan és több hőt ad le:) mert elégetjük a vizet?:)
nagyon hidegek járnak ...de a strand jó a Tiszaligetben, sokkal jobb, mint tavaly, pompás a kinti forró medencében a forró kifolyó alól szemlélni a gyönyörű havas világot és élvezni a tiszta levegőt:), most az uszodák vize is nagyon kellemes
nagyon hidegek járnak ...de a strand jó a Tiszaligetben, sokkal jobb, mint tavaly, pompás a kinti forró medencében a forró kifolyó alól szemlélni a gyönyörű havas világot és élvezni a tiszta levegőt:), most az uszodák vize is nagyon kellemes
2010. december 27., hétfő
2010. december 22., szerda
volt egy kutyahideg téli hét eddig....PICUR SETTER OUT IN WINTER MORNING VIDEO BY MOBILE
Lányom nem volt sem lusta, sem fázós és élvezte a gyönyörű, ámde -15 fokos reggelt:), nemcsak ő...:)
2010. december 15., szerda
2010. december 11., szombat
és beköszöntött Szolnokra is az első havazás....
most már nemcsak jeges eső esik, hanem igazi hó...minden fehér, a kandallóban fütyül, duruzsol a szél..már nemcsak a macska kaprja az ajtót, hanem a kutya is...a macska pedig már nappal is összegömbölyödve alszik egy birkabundán...
A Szolnoki Tiszavirág híd dinamikus terhelési tesztje---never march soldiers on this bridge in the future!
-valahogy erről esztembe jutott, mikor az első világháborúban a románok átjöttek itt a Tiszán, ahogy egy idős rokonom mesélte, aki ott volt akkor..hogy magukévá tegyék még a tiszántúli területeket is....rég volt, de nem annyira...mikor a lányom születését vártam, az orosz tankok vonultak fel-s alá a Tisza torkolatánál...ottt laktunk, aggódtam a jövőért..pedig ez már 1979-ben volt...akkor még nem látszott, hogy simán elmennek.....el is költöztem onnan, ,mert akkor még éltek és meséltek azok az emberek is, akik átélték a második világháború bombázásait...hidak, vasutak a célpontok. Remélem, ez a híd boldog híd lesz, és soha nem lát semmi szörnyűséget
2010. december 8., szerda
interjú
na már arra is lusta vagyok, hogy képeket tegyek fel....valahogy úgy vagyok velük, mint amikor lepkét fog a lepkevadász és betűzi a dobozba..ha már a komputeren van, akkor már megvolt:), fejlettebb tárolási forma az arckönyvben, ahol már mások is csodálhatják...de a blog, csak napló nekem, kedves naplóm, mikor jó
írni ki...
ma megint volt egy telefonos állásinterjúm, egy kedves norvéggal, hátha ebből lesz valami, életem és vérem, szemem a cégé, csak végre Norvégiában lehessek megint, dolgozhassak és tudjuk fizetni az egyetemi tandíjat, meg fűteni, meg gyógyszert venni....fel kell támadni, mint egy főnix, mert a nyugdíjas lét egy baromi nagy zsákutca
nincs rosszabb,mint ágyban halni meg:)
írni ki...
ma megint volt egy telefonos állásinterjúm, egy kedves norvéggal, hátha ebből lesz valami, életem és vérem, szemem a cégé, csak végre Norvégiában lehessek megint, dolgozhassak és tudjuk fizetni az egyetemi tandíjat, meg fűteni, meg gyógyszert venni....fel kell támadni, mint egy főnix, mert a nyugdíjas lét egy baromi nagy zsákutca
nincs rosszabb,mint ágyban halni meg:)
2010. november 16., kedd
ezek a nyári hajnalok novemberben...:)
na jól megbolondult az időjárás, szenvedtünk a hideg nyártól és most élvezhetjük a téli nyarat...mi lesz ennek a vége?:)..én valamikor szerettem a meglepetéseket:)
döbbenetes, hogy megváltozik az ember 55 után...ha addig nem sikerült meghalni, rájön, hogy az öregség egy létező dolog....milyen egyszerű volt régen, mikor nagyanyák, nagypapák, dédmamák egy fedél alatt, vagy egymás közelében éltek. Minden váltás természetes volt, minden nap szenvedés és öröm, küzdelem az életért. Akkor nem aggódott senki a nyugdíjáért, vagy el tudta tartani valameddig a család, vagy nem.
Most legfeljebb azért aggódhat a nyugdíjas, hogy még meddig tudja a nyugdíjából eltartani a családját...
Hát, nagyot változott a világ. Nagyon kevés ember tudja már eltartani magát. Úgy értem, hogy saját erejéből, otthon megtermelni a megélhetéshez szükséges minimumot....persze ehhez már nagyon régtől fogva partnerek is kellettek. Az anyai nagyapám szabó volt. Szabó Ferenc szabó mester. Úri szabó Gyulán. A faluban lakott Szentpálfalván, főleg a szomszédoknak varrt szép szürke gyapjúszövetekből télikabátokat és öltönyöket. Nagyon egyszerűen, ésszerűen és tisztán éltek. A nagyanyám a puritánság példaképe lehetett volna. Nagyon kevés könyvük volt, imakönyv, egy Trianonról szóló szép színes füzet és egy verses füzet valami pap írótól, néhány templomi lapocska a Nádi Boldogasszonyról, mert valamikor Gyulán még csónakkal jártak templomba az emberek a nádasok közt kanyarogva...és egy fényképalbum, tele a nagypapa első világháborúból írt tábori levelezőlapjaival...A kiskertben minden termett, az ólban malacka hízott, minden évben egy, a kacsákat nagyanyám kukoricával tömte, egy héten legfeljebb egyszer volt hús, de sokszor kaporleves és tökfőzelék. A háznak volt egy magasabb része, hosszú tornáccal, lila klematisszal befuttatva, oda csak aludni jártunk, meg volt a tornác végén egy pici kiskonyha, mellette döngölt földpadlójú kamrával, na ott folyt az élet, 10 négyzetméteren. Ott görnyedt nagyapa a varrógép mellett egész nap, néha nagyot suhantott a macskára a vasalóruhával...a fene egye meg a macskákat az utcán, amúgy nemigen beszélt. Ott főzött nagymama egész nap a lábas tűzhelyen, és ott írtam én az első leckéimet szép hegyes tollakkal, nagy tintapacákat ejtve a szép vonalas füzetbe. Estefelé aztán mama hazakísért a városba, amikor már a szüleim is otthon voltak. Később aztán nagyapa meghalt, a háborúban szerzett gyomorbántalmaitól, nagymamát kirabolták, a fejszét is kitették az asztalra, ettől nagyon megijedt, eladta a házat, és hozzánk költözött a városba, és mindig otthon volt velem...ezért aztán nagyon szerettem, bár mások nem rajongtak érte a kemény, szókimondó természete miatt. Na ennyi fért a mai reggelbe, irány a termálfürdö:), talán biciklivel?...még ma tart a nyár...:)
döbbenetes, hogy megváltozik az ember 55 után...ha addig nem sikerült meghalni, rájön, hogy az öregség egy létező dolog....milyen egyszerű volt régen, mikor nagyanyák, nagypapák, dédmamák egy fedél alatt, vagy egymás közelében éltek. Minden váltás természetes volt, minden nap szenvedés és öröm, küzdelem az életért. Akkor nem aggódott senki a nyugdíjáért, vagy el tudta tartani valameddig a család, vagy nem.
Most legfeljebb azért aggódhat a nyugdíjas, hogy még meddig tudja a nyugdíjából eltartani a családját...
Hát, nagyot változott a világ. Nagyon kevés ember tudja már eltartani magát. Úgy értem, hogy saját erejéből, otthon megtermelni a megélhetéshez szükséges minimumot....persze ehhez már nagyon régtől fogva partnerek is kellettek. Az anyai nagyapám szabó volt. Szabó Ferenc szabó mester. Úri szabó Gyulán. A faluban lakott Szentpálfalván, főleg a szomszédoknak varrt szép szürke gyapjúszövetekből télikabátokat és öltönyöket. Nagyon egyszerűen, ésszerűen és tisztán éltek. A nagyanyám a puritánság példaképe lehetett volna. Nagyon kevés könyvük volt, imakönyv, egy Trianonról szóló szép színes füzet és egy verses füzet valami pap írótól, néhány templomi lapocska a Nádi Boldogasszonyról, mert valamikor Gyulán még csónakkal jártak templomba az emberek a nádasok közt kanyarogva...és egy fényképalbum, tele a nagypapa első világháborúból írt tábori levelezőlapjaival...A kiskertben minden termett, az ólban malacka hízott, minden évben egy, a kacsákat nagyanyám kukoricával tömte, egy héten legfeljebb egyszer volt hús, de sokszor kaporleves és tökfőzelék. A háznak volt egy magasabb része, hosszú tornáccal, lila klematisszal befuttatva, oda csak aludni jártunk, meg volt a tornác végén egy pici kiskonyha, mellette döngölt földpadlójú kamrával, na ott folyt az élet, 10 négyzetméteren. Ott görnyedt nagyapa a varrógép mellett egész nap, néha nagyot suhantott a macskára a vasalóruhával...a fene egye meg a macskákat az utcán, amúgy nemigen beszélt. Ott főzött nagymama egész nap a lábas tűzhelyen, és ott írtam én az első leckéimet szép hegyes tollakkal, nagy tintapacákat ejtve a szép vonalas füzetbe. Estefelé aztán mama hazakísért a városba, amikor már a szüleim is otthon voltak. Később aztán nagyapa meghalt, a háborúban szerzett gyomorbántalmaitól, nagymamát kirabolták, a fejszét is kitették az asztalra, ettől nagyon megijedt, eladta a házat, és hozzánk költözött a városba, és mindig otthon volt velem...ezért aztán nagyon szerettem, bár mások nem rajongtak érte a kemény, szókimondó természete miatt. Na ennyi fért a mai reggelbe, irány a termálfürdö:), talán biciklivel?...még ma tart a nyár...:)
2010. november 4., csütörtök
áram nélkül nincs semmi:)
ott hagytam abba, hogy az egyéni létünk szinte elvesztette a jelentőségét. Bár sokáig élünk, de a hosszú lét többsége csak vegetáció. Ilyen szempontból az ember egyre degeneráltabbá válik, mint egyén. Egyre függőbb, egyre sebezhetőbb, egyre gyávább és hozzá kell szoknia ahhoz, hogy csak sejtje egy nagyobb szervezetnek. Önmagában nem értelmezhető.
Na nyomás fát rakni..nemsokára itt az eső. Élvezzük a létet a meddő filozófizálgatás helyett...
early mornings...
felébredek úgy fél 4 körül és jár az agyam ide-oda....aztán előbb-utóbb kitotyogok a nappaliba és ágyamba hozom a világot:)--tetszik az arckönyv:) színes forgata, csak félóra elteltével már fogalmam sincs, mit is akartam eredetileg megnézni....aztán szerencsére kivilágosodik, mielőtt teljesen elvakítaná szemem a képernyő...mennyi vakembert fog ez a világ kitermelni....s különben is kezdődik a bumeráng 6-kor ezzel az idióta Bocskorral, aki ma különösen indiszponált:), még jó, hogy Lajos is ott van..amúgy gusztustalanok, de kétségtelenül szellemes és szórakoztató az agyuk szabad kapcsolása időnként..sajna ehhez végig kellene szenvedni a baromságokat is , úgyhogy már ki is kapcsolom őket, én már nem vagyok az úton, legfeljebb a vasúton...:)
érdekes, hogy mennyire szétforgácsolódik az életünk a mai világ sokszínűségében...és aztán egyszer csak itt a vége...fénysebességgel közeledik és az idő felgyorsul...
még mindig nem tudom, akarom-e azt a magyar valóságot, mit akarok?.
Mióta kipottyantam a laborból, elvesztettem a szervezet erejét...most már látom, bár sok hasznot hajtottam, ez csak abból adódott, hogy egy nagy gépezet erejével tudtam gazdálkodni.
na lemerültem:)
érdekes, hogy mennyire szétforgácsolódik az életünk a mai világ sokszínűségében...és aztán egyszer csak itt a vége...fénysebességgel közeledik és az idő felgyorsul...
még mindig nem tudom, akarom-e azt a magyar valóságot, mit akarok?.
Mióta kipottyantam a laborból, elvesztettem a szervezet erejét...most már látom, bár sok hasznot hajtottam, ez csak abból adódott, hogy egy nagy gépezet erejével tudtam gazdálkodni.
na lemerültem:)
2010. október 26., kedd
VÉGE A NYÁRNAK...hűvös szelek járnak..s a macska kaparja az ajtót:)
Na ideje újból a bloghoz ülni és eltölteni vele azt az üres 3 óra hosszát reggel 4 és 7 között..amíg kivilágosodik!!!!
2010. július 18., vasárnap
a tegnapi ESŐ:)ről
Ki is szaladtam rögtön úgy pucéron, ahogy a fullasztó hőséget elviselni próbáltam és határtalan boldogság szállt meg, ahogy láttam, hogyan telnek meg esővizes hordóim...gyorsan be is szaladtam a mobilomért, hogy megörökítsem a fölemelő pillanatokat, teljes győzelmet éreztem, miközben a lágy zápor mosta a hajam és a mobilom:), aminek az lett a következménye, hogy este már nem fogadta a hívásokat...de reggelre kiszáradt, s íme győzelmem és ismételt kudarcom képei...ugyanis kiderült, hogy a ragasztás az egyik hordón engedett, a másik meg felborult...na nem baj, NEMADOM FEL
jó munkát, pókocska!:)
a pókok félelmetes aktivitásba kezdtek néhány napja..mindenhol beleakad az ember lánya, benn és kinn, kertben, úton, erdőben már csak egy elöretartott kis pálcikával lehet közlekedni, hogy ne bonyolódjon az ügy láthatalan szálacskák reménytelen lefejtésével, arcról, hajból, szemből,szájból, fülből...
Mindez pókocska szorgos munkájának lerombolása, a közös ellenség elleni küzdelem semmibevétele...:)
Ez a képen látható pókocska ma reggel ezt a hálót nagyon precízen 1-2 óra alatt készíthette el, amikor megláttam, éppen a tizedik körön nyargalt , ekkor mintegy 10 cm -es sugárnál félpercenként ért körbe és a 20. körnél tartott. Összesen mintegy 50 kört tett meg, majd bebiggyeszkedett közepébe és les..les..les, amíg a hálót egy szúnyog,légy, vagy csak a szél ,vagy egy óvatlan durva betolakodó szét nem rombolja....
Az előkészítő munkát nem láttam, de a háló tartója 3 db 1 m hosszú szál, melyek 60°-os szöget zárnak be egymással, a sarok pontok egy futórózsalevél hegye, egy tujabokorág csúcsa és egy nemtudomhogyhívjákdenagyonszapora növény levele
minden hajszálpontos precíz munkával, statikailag és anyagminőségben is tökéletesen elkészítve!!!
Ki tudná ezt utána csinálni?:)
2010. július 15., csütörtök
2010. július 3., szombat
szegény asszonyt az ág is húzza..:)
Nem akartam hinni a szememnek tegnapelőtt: üres volt az egyik 200 literes esővizes hordóm, este még teli, reggelre üres...megnéztem vagy 4-szer, de továbbra is üres maradt,hiába nézegettem...alatta a föld úgy beitta a vizet, hogy nyoma sem maradt ..csak néhány meleg nap, és a kútaknából is eltűnt mintegy méternyi víz, elkezdődtek a nagy repedések a földben...
Mélységesen elszomorodtam a hordó miatt, olyan büszke voltam rá, hogy amerre néztem, mindenütt teli hordók várták a szárazságot..és épp, mikor locsolni kellett volna, akkor tűnt el belőle a víz...meg olyan vidáman csillogtak ezek a kis vízfoltok, a hordókban lévő víz tiszta, puha, selymes , nem olyan,mint a klórozott csapvíz.
Végül észrevettem egy nagyon vékony, de elég hosszú repedést az alján, ahová kis erősítőbordákat helyeztek. Sajnos eldobtam a számláját, meg se fordult a fejemben a csere, így gondoltam, várok, amíg kiszárad...
Na, most aztán már nem várhattam tovább, mert délután, a német -argentin meccs alatt olyan zivatar vágtatott át Szolnokon, hogy ész nélkül rohantam a szigetelőszalaggal és amíg a szárazvillámok csapkodtak szörnyű égzengéssel a szomszéd villámhárítóba, addig gyorsan beragasztottam kívülről, éppen időben végeztem, mert máris zúdult bele a víz, 10 perc alatt megtelt és egyelőre tart...úgyhogy végre tele van megint:)
Igaz ugyan, hogy locsolni már nem biztos, hogy kell a veteményt, ugyanis dió nagyságú jég esett és ez nem biztos, hogy jót tett a virágzó növényeknek. Bár lehet, hogy a nagy levelek megvédték a cukkinit,meg a padlizsánt..attól féltem, a jég még a tetőablakokat is betöri, de szerencsére bírták..félelmetes, ahogy a tetőtéri ablakokat veri a jég..áll alatta az (asszony)ember, és csak nézi tehetetlenül..már gondoltam, valami védőhálót kellene rá szerkeszteni..vagy az árnyékoló megvédené? de az meg méregdrága...
mindegy, a málna már leérett, ribizliből meg van sok, biztos maradt még... Az egyetlen születésnapi vendégem is elmaradt..még jó, hogy itt a foci:)!
Mélységesen elszomorodtam a hordó miatt, olyan büszke voltam rá, hogy amerre néztem, mindenütt teli hordók várták a szárazságot..és épp, mikor locsolni kellett volna, akkor tűnt el belőle a víz...meg olyan vidáman csillogtak ezek a kis vízfoltok, a hordókban lévő víz tiszta, puha, selymes , nem olyan,mint a klórozott csapvíz.
Végül észrevettem egy nagyon vékony, de elég hosszú repedést az alján, ahová kis erősítőbordákat helyeztek. Sajnos eldobtam a számláját, meg se fordult a fejemben a csere, így gondoltam, várok, amíg kiszárad...
Na, most aztán már nem várhattam tovább, mert délután, a német -argentin meccs alatt olyan zivatar vágtatott át Szolnokon, hogy ész nélkül rohantam a szigetelőszalaggal és amíg a szárazvillámok csapkodtak szörnyű égzengéssel a szomszéd villámhárítóba, addig gyorsan beragasztottam kívülről, éppen időben végeztem, mert máris zúdult bele a víz, 10 perc alatt megtelt és egyelőre tart...úgyhogy végre tele van megint:)
Igaz ugyan, hogy locsolni már nem biztos, hogy kell a veteményt, ugyanis dió nagyságú jég esett és ez nem biztos, hogy jót tett a virágzó növényeknek. Bár lehet, hogy a nagy levelek megvédték a cukkinit,meg a padlizsánt..attól féltem, a jég még a tetőablakokat is betöri, de szerencsére bírták..félelmetes, ahogy a tetőtéri ablakokat veri a jég..áll alatta az (asszony)ember, és csak nézi tehetetlenül..már gondoltam, valami védőhálót kellene rá szerkeszteni..vagy az árnyékoló megvédené? de az meg méregdrága...
mindegy, a málna már leérett, ribizliből meg van sok, biztos maradt még... Az egyetlen születésnapi vendégem is elmaradt..még jó, hogy itt a foci:)!
2010. július 1., csütörtök
VÉGRE ITT A NYÁR:)
az ár 
levonulóban a Zagyván, bűzt és szúnyogokat hagyva maga után, de gyorsan szárad minden...
és meleg az idő..., de azért még keletkeznek kis zivatarok...
a málna viszont kedvelte az esőt, s rá a meleget:)
2010. június 27., vasárnap
és még mindig esik....
ez a medárdi 40 napos, csak egy kicsit korábban kezdődött.
Még szerencse, hogy most van a foci VB.
Rengeteg a szúnyog, megint nem lehet kint megmaradni, pedig csak 15 fok volt a legmagasabb hőmérséklet. Ma nem voltam úszni, mert tegnap egy kicsit hűvös volt a levegő és kicsit sípoltam, reggel meg köhögtem. Itt legalább magamban, nyugodtan. Szörnyű,hogy a vuvuzelák hagja pont olyan, mint szúnyogoké az éjszaka sötétjéban, mikor védtelenül hallgatod kísértetiesen közeledő zümmögésüket..lassan elfogy a hatalmas tubus irtószer, azt hittem sose fogom elhasználni.
A reggeli köhögésnél mindig eszembe jut az őszhajú öregasszony az oslói turistszállásról. Már decemberben is találkoztam vele, akkor nem egy szobában voltunk. (közben Mexikó szépített az argentinok ellen, 3:1 ) Csúnya őszhajú, vékonydongájú nő, a vacsoráját mindig elhúzódva, suttyomban ette meg a közös konyhában. Csodálkoztam, hogy még májusban is ott találtam, mikor visszamentem, az alsó két ágyon lakó lányok azt mondták, felújítják a lakását, azért lakik a szállón. Később beszédbe elegyedtem vele, és bevallotta, hogy összebalhézott a férjével. Kérdeztem, hogy üti el az idejét, azt mondta, zongoraórákat (!) ad délelőttönként. Hát ezt nehéz volt a külsejéből megítélve elhinni, rúzst és pirosítót használt, időnként sprayek és hajlakkok felhőjébe burkolta csapzott hosszú ősz haját és fekete kabátja reménytelenül kopott és zsíros volt. Mikor megérkeztem, becsuktam az ablakot, mert át voltam ázva és fáztam. A litván lánnyal megállapodtunk, hogy egy kicsit hagyjuk a szobát felmelegedni. Aztán bejött az őszhajú és nekem esett, hogy nem csukhatom be az ablakot. Szegény, naponta új szobatársakat kapott, mert itt a többség csak egy-egy éjszakát tölt, maximum egy-két hetet, kivéve egy két lengyel vendégmunkást. Minden nap meg kellett vívnia harcát az idegen betolakodókkal a kényelméért. Hát nem szűkölködött az eszközökben, pokollá tette az életemet. Ha nem lett volna olyan aljas, mint amennyire, talán sajnáltam is volna. De mégis, sokszor eszembe jut, amikor köhögök. Ugyanis ki akart pakolni a szobából, azzal az ürüggyel, hogy köhögök. Így aztán nagyon megkeserítette az életemet, mert azt mondtam neki,hogy nyugodtan keltsen fel , ha köhögök, akkor majd lemegyek a recepcióra és ott töltöm az éjszakát, hogy ne zavarjam. Már elég sokat laktam én is itt, hogy tudjam, egy nyugodt perc sincs éjszaka, mindenki jön-megy, éjszakai repülőkkel, hajnali repülőkkel, buli után, buli előtt, megfázva és köhögősen, becsípve vagy józanul, de mindig hangosan, szólnak a mobilok az éjszaka közepén , itt egyszerűen ezzel senki nem törődik, mert félholt a fáradtságtól és örül, hogy tiszta puha ágyban hajthatja álomra a fejét, a szobákban mindig eszméletlen a felfordulás, bőröndök, szatyrok, száradó vizes holmik tömkelegén kell átvergődni sötétben az utoljára jövőnek, ha nem akar lámpát gyújtani. Ezzel persze csak még nagobb zajt csap, de a többség nagyon jól alszik, fiatalok és fáradtak, nem törődnek apróságokkal. Szóval, a vénasszony miatt néha majd megfulladtam, hogy viszatartsam a köhögést és ezért nagyon kellemetlen emléket hagyott bennem. még jó, hogy nem voltam megfázva... vajjon én is ilyen leszek egyszer?
Most viszont Bergenbe vettem repülőjegyet, ott is turistaszállón fogok lakni, bárugyanannyiért kimehetnék a szigetemre (:) is... Ott vegyes szobák vannak, 6 ágyasok, meg van egy 80 ágyas is...ez tiszta élmény, az öt kontinens népe egy nagy színházteremben:), találkoztam olyan japánokkal, akik 2 hetet is képesek voltak kihúzni itt...végtelenül alkalmazkodó képesek.
Sajnos egyelőre csak Bergen -Koppenhága viszonylatban sikerült a legolcsóbb jegyekhez jutnom, 15 ezerért retúr, Koppenhágába Budapestről van 15 ért, de Koppenhágából Budapestre már csak 30 ért, ugyhogy lehet , hogy busszal jövök vissza:( , végre megnézem jobban Koppenhágát, utoljára vonattal voltam ott, mikor Moldéba mentünk a lányommal, a szemem fel volt töltve gázzal és nem ülhettem repülőre...még akkor is kínok kínját kellett kiállnom, amikor a vonat Dombasból elindult Andalsness felé, kb 800 m magasságból lefelé a tengerszintre néhány kilométeren keresztül, őrült fájdalom hasítottt a műtött szemembe... Emiatt aztán Trondheimba sem jutottam el akkor, mert 1200 m-re kapaszkodik fel azon a vonalon a vonat. Na, majd meglátjuk még addig, egyelőre ezt sem tudom kifizetni. Mindenesetre, legalább már újra tervezek!:) és izgulok, vajjon el tudok-e menni, nem lesz-e baj megint a szememmel, lesz-e elég pénzem kifizetni a szállást. És hátha nem lesz hamu.....
Nagyon nehezen viselem a boldog nyugdíjas napokat, már lassan másfél év telt el, és még mindig fogalmam sincs, mihez kezdjek magammal...menjek,maradjak, vállalkozzak, húzzam meg magam, ..úgy érzem magam, mint ha időre dolgozatot írnék, az óra vészesen ketyeg, de nekem semmi megoldás nem jut az eszembe...
Még szerencse, hogy most van a foci VB.
Rengeteg a szúnyog, megint nem lehet kint megmaradni, pedig csak 15 fok volt a legmagasabb hőmérséklet. Ma nem voltam úszni, mert tegnap egy kicsit hűvös volt a levegő és kicsit sípoltam, reggel meg köhögtem. Itt legalább magamban, nyugodtan. Szörnyű,hogy a vuvuzelák hagja pont olyan, mint szúnyogoké az éjszaka sötétjéban, mikor védtelenül hallgatod kísértetiesen közeledő zümmögésüket..lassan elfogy a hatalmas tubus irtószer, azt hittem sose fogom elhasználni.
A reggeli köhögésnél mindig eszembe jut az őszhajú öregasszony az oslói turistszállásról. Már decemberben is találkoztam vele, akkor nem egy szobában voltunk. (közben Mexikó szépített az argentinok ellen, 3:1 ) Csúnya őszhajú, vékonydongájú nő, a vacsoráját mindig elhúzódva, suttyomban ette meg a közös konyhában. Csodálkoztam, hogy még májusban is ott találtam, mikor visszamentem, az alsó két ágyon lakó lányok azt mondták, felújítják a lakását, azért lakik a szállón. Később beszédbe elegyedtem vele, és bevallotta, hogy összebalhézott a férjével. Kérdeztem, hogy üti el az idejét, azt mondta, zongoraórákat (!) ad délelőttönként. Hát ezt nehéz volt a külsejéből megítélve elhinni, rúzst és pirosítót használt, időnként sprayek és hajlakkok felhőjébe burkolta csapzott hosszú ősz haját és fekete kabátja reménytelenül kopott és zsíros volt. Mikor megérkeztem, becsuktam az ablakot, mert át voltam ázva és fáztam. A litván lánnyal megállapodtunk, hogy egy kicsit hagyjuk a szobát felmelegedni. Aztán bejött az őszhajú és nekem esett, hogy nem csukhatom be az ablakot. Szegény, naponta új szobatársakat kapott, mert itt a többség csak egy-egy éjszakát tölt, maximum egy-két hetet, kivéve egy két lengyel vendégmunkást. Minden nap meg kellett vívnia harcát az idegen betolakodókkal a kényelméért. Hát nem szűkölködött az eszközökben, pokollá tette az életemet. Ha nem lett volna olyan aljas, mint amennyire, talán sajnáltam is volna. De mégis, sokszor eszembe jut, amikor köhögök. Ugyanis ki akart pakolni a szobából, azzal az ürüggyel, hogy köhögök. Így aztán nagyon megkeserítette az életemet, mert azt mondtam neki,hogy nyugodtan keltsen fel , ha köhögök, akkor majd lemegyek a recepcióra és ott töltöm az éjszakát, hogy ne zavarjam. Már elég sokat laktam én is itt, hogy tudjam, egy nyugodt perc sincs éjszaka, mindenki jön-megy, éjszakai repülőkkel, hajnali repülőkkel, buli után, buli előtt, megfázva és köhögősen, becsípve vagy józanul, de mindig hangosan, szólnak a mobilok az éjszaka közepén , itt egyszerűen ezzel senki nem törődik, mert félholt a fáradtságtól és örül, hogy tiszta puha ágyban hajthatja álomra a fejét, a szobákban mindig eszméletlen a felfordulás, bőröndök, szatyrok, száradó vizes holmik tömkelegén kell átvergődni sötétben az utoljára jövőnek, ha nem akar lámpát gyújtani. Ezzel persze csak még nagobb zajt csap, de a többség nagyon jól alszik, fiatalok és fáradtak, nem törődnek apróságokkal. Szóval, a vénasszony miatt néha majd megfulladtam, hogy viszatartsam a köhögést és ezért nagyon kellemetlen emléket hagyott bennem. még jó, hogy nem voltam megfázva... vajjon én is ilyen leszek egyszer?
Most viszont Bergenbe vettem repülőjegyet, ott is turistaszállón fogok lakni, bárugyanannyiért kimehetnék a szigetemre (:) is... Ott vegyes szobák vannak, 6 ágyasok, meg van egy 80 ágyas is...ez tiszta élmény, az öt kontinens népe egy nagy színházteremben:), találkoztam olyan japánokkal, akik 2 hetet is képesek voltak kihúzni itt...végtelenül alkalmazkodó képesek.
Sajnos egyelőre csak Bergen -Koppenhága viszonylatban sikerült a legolcsóbb jegyekhez jutnom, 15 ezerért retúr, Koppenhágába Budapestről van 15 ért, de Koppenhágából Budapestre már csak 30 ért, ugyhogy lehet , hogy busszal jövök vissza:( , végre megnézem jobban Koppenhágát, utoljára vonattal voltam ott, mikor Moldéba mentünk a lányommal, a szemem fel volt töltve gázzal és nem ülhettem repülőre...még akkor is kínok kínját kellett kiállnom, amikor a vonat Dombasból elindult Andalsness felé, kb 800 m magasságból lefelé a tengerszintre néhány kilométeren keresztül, őrült fájdalom hasítottt a műtött szemembe... Emiatt aztán Trondheimba sem jutottam el akkor, mert 1200 m-re kapaszkodik fel azon a vonalon a vonat. Na, majd meglátjuk még addig, egyelőre ezt sem tudom kifizetni. Mindenesetre, legalább már újra tervezek!:) és izgulok, vajjon el tudok-e menni, nem lesz-e baj megint a szememmel, lesz-e elég pénzem kifizetni a szállást. És hátha nem lesz hamu.....
Nagyon nehezen viselem a boldog nyugdíjas napokat, már lassan másfél év telt el, és még mindig fogalmam sincs, mihez kezdjek magammal...menjek,maradjak, vállalkozzak, húzzam meg magam, ..úgy érzem magam, mint ha időre dolgozatot írnék, az óra vészesen ketyeg, de nekem semmi megoldás nem jut az eszembe...
2010. június 22., kedd
MÉG MINDIG ESIK de legalább FÚJ A SZÉL
A Tisza végre tetőzött 985 cm-rel
A város élhető szíve,még a legnagyobb hőségben is és annál inkább, a rengeteg szökőkúttal, a vízsugár alatt boldogan hancúrozó gyerekekkel
a művészien lerakott zsákok biztosítják még sokáig a hosszú apadást:
és a főtéren lehetett nézni a meccset nagy kivetítőn, szombaton még eső sem volt és ott szúnyog sem...
Milyen szép lett a Kossuth tér, amióta visszaadták az embereknek..
A város élhető szíve,még a legnagyobb hőségben is és annál inkább, a rengeteg szökőkúttal, a vízsugár alatt boldogan hancúrozó gyerekekkel
Múzeumok éjszakája volt, a Szentivánéj előtti leghosszabb éjszakájú hétvége...tavaly Bergenben voltam ilyenkor, ott magányos voltam, itt is....de ez más...
mennyire más....
2010. június 15., kedd
ÁRADÁSOK
Hát most itt a következmény...a hosszú esőzést borzasztó hőség követte és rengeteg áradás előbb a hegyifalvakban, most pedig leért a síkságra. Újszásznál kilométereken át víz van a szántóföldeken.
A Zagyva, néhány száz méterre tőlünk, szintén nagy..bár még lehet nagyobb is, ha a Tisza nem engedi le? A zagyvaparti erdő alatt teljes területén belvíz, a hozátartozó szúnyogpkkal..de a mocsári tölgy élvezi és a fűzfák sem panaszkodnak, s a gólyák...nos ők viszont boldogok:), legalább valaki. nemkülönben a vadkacsák...
yon be van zsákolva minden, precízen és jól megtervezetten. Bizony, Szolnok sokat tanult a 2006-os és a 2000-es árvizekből, amikor hajszálon és sok ember véres verítéken múlott,hogy nem öntötte el a várost a víz..de azért a víz az úr, és soha nem lehet tudni..ez a megváltozott éghajlat bizony még a jól felkészültt helyekre is hozhat meglepetéseket...Hát bizony ilyenkor kellemesebb a székesfővárosban, a Dunakorzó étterem teraszáról egy nagy rántott borjúláb és búzasör mellől szemlélni az apadó Dunát...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)